Chapter Twelve

-Tessék?!-fordult hátra anya és hangja meglepő kedvességet árasztott.

Sosem értettem, hogy ha a nagy Justinról van szó, akkor anya miért olyan engedékeny és kedves.

De most nem is érdekelt, mert alig hittem el, amit hallok.

-Figyelj, tudom hogy a ’próba’-imitálta kezével az idézőjelet- nem sült el a legjobban, de megleszünk mi itt ketten Shannonnal-pillantott felém.

Szemeim valószínűleg elkerekedtek. WTF? Justin most kedves hozzám?

Anya arcán a gondolkodás jeleit véltem felfedezni, Jeremy viszont már kedvesen mosolygott anyámra.

-Nancy, igaza van Justinnak. Ez kettőnkről kell, hogy szóljon.

Justin teste elé emelte kezeit, mutatva:                                                                     

Így igaz! Mellé még kedvesen (?!) mosolygott is.

-Shannon-nézett rám anya.

-Hmm?-emeltem meg egyik szemöldökömet.

Nem tudtam, hogy jóra vagy rosszra számítsak, de hamar kiderült a dolog.

-   Mindennap hívjatok és semmi rosszat ne halljak rólatok.

Justin!- szólította meg a távolba meredő fiút.

-Hmm? Igen? Tessék Nancy?

Utálom, hogy anya előtt mindig a kedves, jófiú énjét mutatja, mert így anya azt hiszi csak én találom ki a dolgokat ellene…

- Ha nem bírsz a csajjal egyből küldd utánunk.

- Nem lesz semmi baj. - kacsintott anyára.

-Nancy, indulnunk kéne drágám!- szólt közbe Jeremy.

- Vigyázzatok magatokra és egymásra gyerekek.

Majd jövünk. Házat nem felgyújtani.

Puszii-lépett végre ki az ajtón.

Ahogy kilépett én valami belső gondolattól vezérelve megöleltem Justint.

-  Köszönöm, köszönöm, köszönööm- szorongattam szegény fiút.

Nem válaszolt csak küldött egy mosolyt majd finoman eltolt magától.

A konyha felé vettem az irányt. A gyümölcsös tálból kivettem egy almát, felpattantam a pultra és beleharaptam.

Miközben fogyasztottam egészséges reggelimet, Justin is a konyhába jött.

- Ugye tudod, hogy nem ingyen tettem-vette elő, messze földön híres félmosolyát.

- Gondoltam. - érintettem egy ugrással a földet.

Mit kéne tennem?- lépkedtem el előle.

-A fenn álló2 hétből 1 hétig a csicskám leszel.

Hangosan felröhögtem. Majd szemeibe néztem.

-   Jó, aha. Vidéki versenyzőnk poénján ismét jót nevettünk, de most jöhet az igazi feladatom.

Ő nem válaszolt csak tekintetét enyémbe fúrta.

Nem tudom milyen szokás ez, de nem tetszik. Nagyon nem. Miért nem tud válaszolni vagy csak odalökni pár szót, ahelyett, hogy ezt csinálja.

- Nem.. Ki van zárva!!!

- Dehogynem.

- ü-ü- ráztam fejemet és kezdtem hátrálni, amikor Justin már túlságosan is az aurámban volt.

Ahogy lépteimet egyre vettem hátra felé nem vettem észre, hogy utamat bizonyos tárgyak fogják akadályozni.

Justin szemszöge:

-  Kelj már fel.- rázogattam Shannont aki épp most esett át a kanapén.  

  Először nevettem, mert rohadt vicces volt, ahogy átesett, de amikor

  már 2 perce nem kelt fel, kicsit betojtam.

-Hahóó- lengettem kezemet feje előtt, de semmi.

Gyors elszaladtam a konyhába. Levettem egy poharat és telitöltöttem vízzel.

Shannon szemszöge:

- Meg ne próbáld .- keltem fel a földről.

- Te csak szórakoztál?- meredt rám tekintete.

- Nem csak te szoktál-nevettem el magamat, majd felkeltem és szobám felé vettem az irányt.

Miközben pakolok kifele a bőröndből egyszer csak hirtelen meglátom Justin fejét az ajtóban.

-A szívbajt hoztad rám.

- Te is rám :)- mosolygott egy aprót-este lesz az első akciód. Átjönnek a haverok.

- És?

- Te leszel a ’pincér’ és a csicska.- jött egyre beljebb és beljebb a szobámba.

- Aha, NEM!

- Nem? Akkor felraklak az első gépre és goodbye- dőlt le ágyamra.

Tudta, hogy ezzel a mondattal bebizonyította:

Mindent meg kell tegyek amit mond és ő nyert.

- Milyen ruha legyen?- kérdeztem fejemet leszegve, megadóan.

- Feszülős-ült ki arcára egy perverz mosoly.

~este:

Épp teszem fel a sminkem és egyenesítem ki a hajamat, mikor hallom a csengőt.

- Justin- kiáltok neki.

- Csicska. Munka van-röhögött valahonnan a fürdő felől.

- De még nem vagyok kész.- motyogtam, majd jött a második csengőszó.

- Süket vagy? Ha beégetsz vagy leszerepelsz ma akkor takarodhatsz hawaiire.

Hallottam gúnyos szavait, majd kénytelen voltam lemenni.

Ajtót nyitottam és beengedtem a barátait.

Volt itt mindenféle ember.

-          Fekete-fehér, alacsony,- magas,szőke-barna, de volt egy aki igazán megfogott.

Azt hiszem Christian volt a neve. Ő volt a legnormálisabb. Ő nem csak eszközként kezelt, hogy ’hozzál ezt, hozzál azt’..

Amikor végre beszélgetni tudtam volna vele, akkor letolta a seggét Justin és olyan bejelentést tett, amitől mindegyikőnknek leesett az álla.