Chapter Eight

'Dolgát' úgy folytatta, mintha az előbb nem mondtam volna semmit.
Justin ledöntött az ágyamra, de bár ne tette volna.
Tudjátok, amikor ugye elvettem a telefonját akkor a zsebem mélyére csúsztattam, de most, hogy testem elveszítette egyensúlyát a telefon lassan, gyilkos lassúsággal a földre hullott.
-A picsába-tátogtam el
Justin arcára pillantottam. Éreztem, hogy végem van. Szemei pirosan izzottak a dühtől.
Kezét ökölbe szorította..
-Kérlek, Istenem! Most ments meg. Csak most az egyszer-mormoltam el alig hallhatóan egy gyors imát.
-Mit keres nálad?-kérdezi teljesen idegesen, anélkül, hogy rám pillantana.
-Justin.. Megtudom magyarázni!-húztam fel térdeimet, amibe így elrejthettem az arcomat.
-Hallgatlak szivi-szól közbe, még mindig idegesen.
-Ugye, te elvetted a naplómat és vissza akartam vágni.
Erre egy apró mosolyt ült ki szája szélére. 
Készül valamire.
-Igen? Jó akkor nem cink!-mondta majd kisétált a szobámból.
Mi az Isten. Azt hittem most végem erre fogja magát és kimegy minden nélkül. (???)
Kicsit még értetlenkedtem, majd álomra hajtottam a fejemet. Túlságosan is elfáradtam a mai akciómba. Na meg persze a sok röhögéstől.

-Meeenj el. Inkább engem bánts, mint őt!
Cinikusan felnevet, majd végig mér.
-Legyen. Valamivel ízletesebb vagy ennél.-nézett Austinra.
Elindult felém. Azt nem tudom ki, mert egy gázmaszk volt a fején.
Már majdnem ideért hozzám. Testem egésze remegett.

Ahogy közeledett úgy léptem egyre hátrébb és hátrébb. Austin csak nézett minket. Nem  tudott mit tenni.
Aztán a gázmaszkos férfi hirtelen elkapta a kezem és magához húzott.
-Nem fog fájni.. Annyira.-röhögött fel, majd elkezdte lehámozni rólam a ruháimat.
Pillantásom Austinra vetettem. 
Megadóan bólintott. 
A támadómat egyszer csak tökön rúgom, úgy hogy össze esett a földön.
-Most Aus-kiáltom el magam ijedten.
Erre ütni kezdi a földön fetrengő gázmaszkost, de nem bizonyul elég erősnek.
Behúz egyet Austinnak-mire elsírom magam-majd felém indul.
-Ne bánts. Kérlek.
-Nem kívánság műsor ez!-röhög fel.

Majd hirtelen felébredek. 
Huhh, Ahh. De beszartam.
Gyors kitakarózok és lemegyek egy pohár vízért.
Épp osonok lefele a lépcsőn, mikor megpillantok valakit a tv előtt.
Justin az. Valami idióta műsort néz.
-Hát te?-kérdeztem kedvesen.
-Nem tudok aludni-furcsa módon, most az ő hangjából is kedvesség áradt.
És te?
-Rosszat álmodtam.-amint kimondom, visszajönnek az 'emlékek'.
-Értem. Figyelj ide tudnál jönni egy kicsit?-kérdezi még mindig kedvesen.
-Persze, de miért?-lépkedek a félmeztelen(!!) srác felé.
-Csak ezért!
Majd magához présel, állát vállamba fúrja és suttogni kezd:
'Nem kell félned. Nem lesz semmi baj. Ez csak álom volt.'
Akaratlanul is elmosolyodok, majd én is átdobom kezeimet válla fölött és szorosabbra fonom az ölelést.
Egy fél percig így álltunk, mikor megszólalok:
-Köszönöm, de szomjas vagyok!-elnevette magát-ahogy én is-majd elengedett.
Mikor távolodtam tőle éreztem, hogy hátsó felem szuggerálja ezért odatettem a kezem.
-Héé-röhög fel.
-Bieber-mondom én is nevetve.

Majd engedtem egy pohár vizet és felslisszoltam a szobámba.
Ismét takaróm alá bújtam, de most fejemet is betakartam, hogy a 'csúnya bácsi' ne bántson..


-Meeenj el. Inkább engem bánts, mint őt!
Cinikusan felnevet, majd végig mér.
-Legyen. Valamivel ízletesebb vagy ennél.-nézett Austinra.
Elindult felém. Azt nem tudom ki, mert egy gázmaszk volt a fején.
Már majdnem ideért hozzám. Testem egésze remegett.

Ahogy közeledett úgy léptem egyre hátrébb és hátrébb. Austin csak nézett minket. Nem  tudott mit tenni.
Aztán a gázmaszkos férfi hirtelen elkapta a kezem és magához húzott.
-Nem fog fájni.. Annyira.-röhögött fel, majd elkezdte lehámozni rólam a ruháimat.
Pillantásom Austinra vetettem. 
Megadóan bólintott. 
A támadómat egyszer csak tökön rúgom, úgy hogy össze esik a földön.
-Most Aus-kiáltom el magam ijedten.
Erre ütni kezdi a földön fetrengő gázmaszkost, de nem bizonyul elég erősnek.
Behúz egyet Austinnak-mire elsírom magam-majd felém indul.
-Ne bánts. Kérlek.
-Nem kívánság műsor ez!-röhög fel.

Felülök az ágyban. Nem igaz, hogy mindig ezt álmodom. Annyira félek már tőle..
Miközben ülök a sötétbe és próbálok megnyugodni arra leszek figyelmes, hogy ajtóm nyikorogni kezd.
Teljesen berezeltem. Bebújtam a takaró alá. 
Lépteket hallok, amint közeledik az ágyam felé. Van nála egy lámpa is, vagy csak a szobámba tekerte fel kicsit, mivel látom teste körvonalát. Kísértetiesen hasonlít az álmomban szereplőre.
-Ne bánts.Ne bánts.Ne bánts-ismétlem magamban, mire az idegen rám ugrik.
Reflex szerűen elengedi a kezem a takarót, amivel a szemem elé tartottam.
-ÁHhhhhhhhhhhhhhhhhhhh.-sikítok fel.
Segítsééég-kiabálok hangosabban.
Hisz előttem a gázmaszkos férfi van. Ilyen nincs. Azt hittem csak álom.

-Segítsééég-kiabálok még egyszer, mert senki nem jön.
-CShh-csitítgat az idegen.
Én erre hisztérikus sírásban törik ki.
Ütni kezdem a férfit ahol érem. Kezét, fejét. Karmolok, csípek harapok. Ami csak eszembe jut.
-Nyugodj már meg Shannon.
Én vagyok.-röhög képembe Justin(!!!!!)
-Mi?-nézek rá nagy szemekkel.
-Csak megvicceltelek.
-Hogy te mekkora egy szemét állat vagy. Takarodjál innen.

De ekkor a kinyílt szobaajtón bejött anya és Jeremy.
-Hát ti meg mit csináltok így itt?-kérdezte anya, miközben felmérte a helyzetet.

Ekkor esik le minden. Én az ágyamba, Justin rajtam.
-Anya megtudom magyarázni--próbálom menteni a menthetőt.
Justin csak röhög.
-Te köcsög-szűröm ki fogaim között és még oda is vágok egyet Justinnak.
-Hogy beszélsz kislányom?-förmed rám anya.
Értetlenül nézek rá.
-Tudod mit?-folytatja-Amiért feleslegesen felkeltetted az egész házat és csúnyán beszéltél 1 hónapig nincs gép.
Majd beljebb jött a szobámba és kivitte Apple laptopom.
-De hát anya! Justin a hi..-mondtam volna, de anya félbeszakított.
-Nincs semmi de!
Majd kiviharzott szobámból.

Forrtam a dühtől. Erre még csak rátett egy lapáttal, mikor Justin megszólalt:
-Itt aludhatok?


Megjött a friss. Remélem elégedettek vagytok vele és azt is, hogy nem baj, hogy ilyen hosszú lett.
Megjött az ihlet és csak így tudtam megfogalmazni. Ismét szeretném megköszönni a 6 kommentet, nagyon örültem neki.
Imádlak titeket. Puszii