Chapter Thirteen

-Srácok Ő a barátnőm-húzott maga mellé.
Én erre csak hangosan felröhögtem és elordítottam magam.
-Te miről beszélsz? Az kéne még. Te lennél az utolsó-majd puszit és küldtem neki és kipördültem a karjaiból.
A többiek röhögtek Justin meg égett, mint állat :D
Tudtam, hogy ennek meg lesz a böjtje, de kihagyhatatlan helyzet volt.
A konyhába vezetett utam, hogy pattogtassak egy kis kukoricát, de sajnos nem volt szerencsém és Justin utánam jött.
Karomat erősen megmarkolta és így fordított magával szembe. Vészesen benne volt az aurámban.
-Te mit képzelsz magadról?-esett nekem.
-Mit képzelnék?-röhögtem egyet, majd ráförmedtem-engedd el a karom.
-Beégetsz a fiúk előtt-mondta felháborodottan és dühösen. Bevallom kicsit beszartam mert az erek megint kezdtek kidagadni a nyakán és egyre erősebben szorított.
-Még egy esélyed van.-zárta rövidre, majd végre elengedte karomat.
Az leesett testem mellé. Én pedig egyből utána kaptam. Rémülten vettem észre, hogy egy gyönyörű lila folt díszelgett rajta.
-Kurva életbe Justin-motyogtam, amikor csengettek.
Elképzelésem sem lehetett ki az.
A nappalin keresztül a bejárati ajtó felé igyekeztem..
Útközben flegmán a fiúkra néztem és odavetettem:
-Ne siessetek, megyek!
Justin megint rám vettette ideges pillantását, ezzel tudatva:
Az Ő kezében van a sorsom..
Ajtót nyitok és megpillantottam Austin..
Annyira megörültem neki, hogy egyből a nyakába ugrottam.
Szorosan öleltük egymást. Eközben fülembe súgta:
-Akkor már nem haragszol?-mosolygott.
Ekkor esett le, hogy miatta kellett volna elmennem..
-De-válaszoltam vissza nevetve.
Szája legörbült és már ment volna ki.
Ekkor keze után kaptam-nem olyan állat módon, mint Justin-és visszafordítottam:
- Bejössz?
Erre a kérdésre rám villantotta ezerwattos mosolyát és már sprintelt is befele.
Szeppenve vette észre  nappaliban lakozó kis társaságot, de hamar feltalálta magát az ismeretlen közegbe.
Odament mindenkihez és lepacsizott velük. Aztán elindult felfelé.
Én próbáltam volna követni példáját, de Justin... megölöm, komolyan mondom..
-Hova, hova?-röhögött képembe.
-Az emeletre?-flegmáztam vele.
-Nincs dolgod véletlenül?-köszörülte meg a torkát.
-Mindjárt meglátjuk.
Hé fiúk! Nem baj, ha elmegyek kicsit? Meglesztek addig nélkülem?-próbáltam kacsintani de nem ment szóval csak röhögtem.
-Nem, nyugodtan menj-mondták kórusban.
-Köszii skacook-mondtam majd felrohantam.

Amint beértem a szobámba Austin egyből letámadott:
-Annyira sajnálom, én tényleg nem akartam meg semmi ..-vetette le a tekintetét.
-Hát.. Nem tudom, hogy megbocsátok-e.-vettem full komolyra. Erre ő megint elkezdett volna egy újabb monológot, de szerencsére még időben leállítottam:
-Tudod, hogy imádlak te kis hülye-ugrottam szó szerint a nyakába. Olyan nagy erővel ugrottam, hogy Aus nem bírt megtartani így eldőlt.. Szerencsére pont az ágyra esett.
Kicsit félre érthető helyzetbe kerültünk, de kit érdekel? Ketten vagyunk..
Vagyis azt hittem.. Egy nem várt pillanatban Christian töri ránk az ajtót ezzel a szöveggel:
-Shannon! Hol vagy?
-Itt vagyok-kiabáltam Austinon fekve.. xdd :DD
Ő erre semmit sem mondott csak kiszaladt a szobából.
Hallottam amint letrappol a lépcsőn és a nappaliba ennyit mond:
-Ryan jössz?
Ekkora már kiértem a lépcsőfordulóba és láttam is a dolgokat nem csak hallottam.
Ryan egyből felállt és szó nélkül barátja után ment.
Ezek után, mintha valami lavina indult volna el elkezdtek haza szálingózni  az emberek.
Először Chaz ment a két fiú után, majd a többiek csoportosan távoztak a 'buli' helyszínéről..
Visszamentem Austinhoz és ledőltem mellé az ágyba.
Kezemet átdobtam mellkasán. 
-Ki volt ez?-érdeklődött.
-Christian. Egész jól kijöttünk ma-mosolyodtam el akaratlanul.
-Tetszik?-incselkedett.
-Mii? Dehogy!-ültem fel egyből az ágyba.
-Látszik rajtad-próbálkozott tovább.
Tudjátok ő nem nyugszik amíg ki nem szed valamit az emberből. :D
-Na jó. Taa-kezdtem el a mondatot, de ekkor megpillantottam Justint az ajtóban..

Szemei olyan dühöt árasztottak, mint amit eddig még soha. Nem tudom mi baja, de jobb lesz ha Austin nem tudja meg..
Így haza küldtem:
-Figyelj Aust, most el kéne menned!-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Holnap átjöjjek?-ment bele gond nélkül.
-Légyszi-majd hatalmas puszit nyomtam arcára.
Lekísértem a lépcsőn egészen az ajtóig.
Justin szorosan a nyomomban volt.
Amint becsuktam az ajtót azonban olyat tett amire egyáltalán nem számítottam volna..

Sziasztok. Jött a friss, korábban, mint szokott. Egyrészt már úgy se jön több komi, másrészt volt időm.
El kell hogy mondjam kicsit meglepett, hogy csak 8 komit kaptam az előző 10-12-höz képest.
De nem baj.. Ezt is értékelem és köszönöm♥

Chapter Twelve

-Tessék?!-fordult hátra anya és hangja meglepő kedvességet árasztott.

Sosem értettem, hogy ha a nagy Justinról van szó, akkor anya miért olyan engedékeny és kedves.

De most nem is érdekelt, mert alig hittem el, amit hallok.

-Figyelj, tudom hogy a ’próba’-imitálta kezével az idézőjelet- nem sült el a legjobban, de megleszünk mi itt ketten Shannonnal-pillantott felém.

Szemeim valószínűleg elkerekedtek. WTF? Justin most kedves hozzám?

Anya arcán a gondolkodás jeleit véltem felfedezni, Jeremy viszont már kedvesen mosolygott anyámra.

-Nancy, igaza van Justinnak. Ez kettőnkről kell, hogy szóljon.

Justin teste elé emelte kezeit, mutatva:                                                                     

Így igaz! Mellé még kedvesen (?!) mosolygott is.

-Shannon-nézett rám anya.

-Hmm?-emeltem meg egyik szemöldökömet.

Nem tudtam, hogy jóra vagy rosszra számítsak, de hamar kiderült a dolog.

-   Mindennap hívjatok és semmi rosszat ne halljak rólatok.

Justin!- szólította meg a távolba meredő fiút.

-Hmm? Igen? Tessék Nancy?

Utálom, hogy anya előtt mindig a kedves, jófiú énjét mutatja, mert így anya azt hiszi csak én találom ki a dolgokat ellene…

- Ha nem bírsz a csajjal egyből küldd utánunk.

- Nem lesz semmi baj. - kacsintott anyára.

-Nancy, indulnunk kéne drágám!- szólt közbe Jeremy.

- Vigyázzatok magatokra és egymásra gyerekek.

Majd jövünk. Házat nem felgyújtani.

Puszii-lépett végre ki az ajtón.

Ahogy kilépett én valami belső gondolattól vezérelve megöleltem Justint.

-  Köszönöm, köszönöm, köszönööm- szorongattam szegény fiút.

Nem válaszolt csak küldött egy mosolyt majd finoman eltolt magától.

A konyha felé vettem az irányt. A gyümölcsös tálból kivettem egy almát, felpattantam a pultra és beleharaptam.

Miközben fogyasztottam egészséges reggelimet, Justin is a konyhába jött.

- Ugye tudod, hogy nem ingyen tettem-vette elő, messze földön híres félmosolyát.

- Gondoltam. - érintettem egy ugrással a földet.

Mit kéne tennem?- lépkedtem el előle.

-A fenn álló2 hétből 1 hétig a csicskám leszel.

Hangosan felröhögtem. Majd szemeibe néztem.

-   Jó, aha. Vidéki versenyzőnk poénján ismét jót nevettünk, de most jöhet az igazi feladatom.

Ő nem válaszolt csak tekintetét enyémbe fúrta.

Nem tudom milyen szokás ez, de nem tetszik. Nagyon nem. Miért nem tud válaszolni vagy csak odalökni pár szót, ahelyett, hogy ezt csinálja.

- Nem.. Ki van zárva!!!

- Dehogynem.

- ü-ü- ráztam fejemet és kezdtem hátrálni, amikor Justin már túlságosan is az aurámban volt.

Ahogy lépteimet egyre vettem hátra felé nem vettem észre, hogy utamat bizonyos tárgyak fogják akadályozni.

Justin szemszöge:

-  Kelj már fel.- rázogattam Shannont aki épp most esett át a kanapén.  

  Először nevettem, mert rohadt vicces volt, ahogy átesett, de amikor

  már 2 perce nem kelt fel, kicsit betojtam.

-Hahóó- lengettem kezemet feje előtt, de semmi.

Gyors elszaladtam a konyhába. Levettem egy poharat és telitöltöttem vízzel.

Shannon szemszöge:

- Meg ne próbáld .- keltem fel a földről.

- Te csak szórakoztál?- meredt rám tekintete.

- Nem csak te szoktál-nevettem el magamat, majd felkeltem és szobám felé vettem az irányt.

Miközben pakolok kifele a bőröndből egyszer csak hirtelen meglátom Justin fejét az ajtóban.

-A szívbajt hoztad rám.

- Te is rám :)- mosolygott egy aprót-este lesz az első akciód. Átjönnek a haverok.

- És?

- Te leszel a ’pincér’ és a csicska.- jött egyre beljebb és beljebb a szobámba.

- Aha, NEM!

- Nem? Akkor felraklak az első gépre és goodbye- dőlt le ágyamra.

Tudta, hogy ezzel a mondattal bebizonyította:

Mindent meg kell tegyek amit mond és ő nyert.

- Milyen ruha legyen?- kérdeztem fejemet leszegve, megadóan.

- Feszülős-ült ki arcára egy perverz mosoly.

~este:

Épp teszem fel a sminkem és egyenesítem ki a hajamat, mikor hallom a csengőt.

- Justin- kiáltok neki.

- Csicska. Munka van-röhögött valahonnan a fürdő felől.

- De még nem vagyok kész.- motyogtam, majd jött a második csengőszó.

- Süket vagy? Ha beégetsz vagy leszerepelsz ma akkor takarodhatsz hawaiire.

Hallottam gúnyos szavait, majd kénytelen voltam lemenni.

Ajtót nyitottam és beengedtem a barátait.

Volt itt mindenféle ember.

-          Fekete-fehér, alacsony,- magas,szőke-barna, de volt egy aki igazán megfogott.

Azt hiszem Christian volt a neve. Ő volt a legnormálisabb. Ő nem csak eszközként kezelt, hogy ’hozzál ezt, hozzál azt’..

Amikor végre beszélgetni tudtam volna vele, akkor letolta a seggét Justin és olyan bejelentést tett, amitől mindegyikőnknek leesett az álla.

Chapter Eleven

-Anya!-akadtak ki szemeim.-Te.. Nem úgy volt, hogy..-mutogattam Jeremyre.
-De, csak először akartam csinálni egy próbát-magyarázott feszülten. Beszédét közbe szakítottam és befejeztem én:
-Azonban elbuktam-fejemet lehajtottam és cipőm orrát kémleltem.
Elindultam befelé. Még Austintól is elfelejtettem elköszönni. Kezeink csak úgy szétcsúsztak. Sejtettem, hogy valami óriás büntit fogok kapni ezért leültem a kanapén. Ott vártam amíg bejöttek, mert valamit beszéltek Austinnal. Ugyan nem tudom mit, mert nem nagyon szoktak beszélni.

-Justin-kiáltottam föl a valószínűleg álomba visszamerült fiúnak.
Nem jött válasz, ezért hangom erősebb és határozottabb lett:
-Justin a fenébe is. Gyere már le!-ordítottam. Bár szívem szerint azt mondtam, volna, hogy told már le a dagadt segged, de akkor azért is kapok. Nem értem én ezt az egészet.

A nagyságos úrnak körülbelül 10 perccel később sikerült leérnie. Ledobta magát mellém a kanapéra majd kezét áthelyezte vállaim fölött. Ösztönösen közelebb bújtam hozzá. 
Talán azért, hogy közelebb érezzem magamhoz. 
Mi? fúúj, dehoooogy!!! Nem vagyok idióta. Csak is azért, hogy anyáék azt higgyék: Hogy mi olyan jóban vagyunk, hogy ölelkezünk és akkor lehet azt hiszik, hogy ő engedett el.
Ezt az egész tervet nem több, mint 2 perc alatt fundáltam ki. Képzeletben gratuláltam magamnak, majd nagy nehezen de én is átdobtam karjaimat Jus mellkasa felett.
Szemei elkerekedtek, de aztán elmosolyodott. Nem tudom mit gondol, de nem is érdekel.
Most csak az a lényeg, hogy megússzam bünti nélkül :))
-Most hogy mind a ketten itt vagytok el kell mondjak valamit-kezdett bele anya, de aztán Jeremy nézett és kijavította magát-mondanunk*
-Halljuk-mondtuk szinte egyszerre.
-Tudjátok az az utazásos történet igaz. Ti mind a ketten úgy tudtátok, hogy most megyünk ez azonban nem igaz.
-Mint látjátok-szólt közbe Jeremy majd nevetni kezdett.
-Lényeg?-flegmázott velük is Justy.
-Rád bíztuk Shannont. Te azt mondtad nem mehet a bulira, ő pedig mégis elment. Ezért magunkkal visszük Hawaiire.
-Mi?-akadtak ki egyből.
-Ha nem volt jó Justin, akkor majd mi-kuncogott anya, később mindenki.
Idegességemben kicibáltam magam a kanapéról és felrohantam a szobámba. Az ajtót kulcsra zártam, majd telefonálni kezdtem:
Austin hamar felvette.
-Nem fogod elhinni-panaszkodtam.
-Mi történt?-érdeklődött
-Anyámékkal kell menjek Hawaiire és nézhetem ahogy nyálaskodnak meg minden.
-Figyelj,el kell mondjak valamit.-vette komolyra a szót és terelte el a témát.
-Hallgatlak-válaszoltam ingerülten.
-Én tudtam, hogy ez lesz. Nem is volt semmilyen buli.
Köpni-nyelni nem tudtam.
Mi az, hogy a legjobb barátom csal 'csapdába'? Nem hiszem el.
-Halo? Itt vagy.
-Köszönöm szépen-mondtam elcsukló hangon, majd kinyomtam.
Ellenem összeesküdtek vagy mi az Isten.. Austin kijátszik, Justin flegma, Anya.. Anyaa. Ő egy külön történet.
Legjobb lesz ha veszek egy forró fürdőt.

~Reggel:

-Jó reggelt Shannon. Hasadra süt a nap-húzta ki anya a függönyt.

-Anyaa. Fáradt vagyok-nyavalyogtam.

-Nem sokára indulunk. Igyekezz.

Fejemre húztam a takarót és próbáltam visszaaludni.

De nem jártam sikerrel.

1 órával később már az ajtóban állunk teljes puccparádéban indulásra készen.

Épp most hívják le Justint, hogy elköszönjünk tőle.

-Szia fiam-mondja Jeremy majd egy férfias ölelkezés következik.

-Vigyázz a házra-figyelmezteti anya.

Majd én jövök. Pontosabban jönnék, mert nem foglalkozok vele. Fejemmel intek egyet, majd indulunk.

-Nancy-hallom Justin hangját, amint anyát szólítja.

Ezek után Justin olyat tett amit sohasem felejthetek el neki.

Egyik kedves olvasóm miatt jött a friss. Azt ígérte nekem, hogy csinál 10 fekvőt, ha szombat előtt megírom :d

Meg persze szeretném ismét megköszönni a komikat :))

Chapter Ten

A hűtőn egy cetli fogadott. A következő szöveg állt benne.

'Kedves Shannon.

Mivel reggel nem tudtam bejutni a szobádba(nem tudom miért) ezért nem tudtam elköszönni.

Tudom még nem mondtam, de reggelre terveztem a dolgot. Jeremy és én elutazunk körülbelül 2 hétre Hawaiire. Addig Justin fog rád vigyázni. Mindent tegyél meg amire megkér, ha megtudom, hogy megint csúnyán beszélsz vele, baj lesz.

Nem sokára jövünk. Szeretlek, Puszi!♥

Ui.: Este hívunk! :)

Mi a szent Isten? Ez biztos csak egy rossz vicc lehet. 

Fogtam magam és gyorsan felakartam futni a telefonomért a szobámba, de amint hátra fordultam Justinnal találtam magam szembe. 

Kezei karban voltak a mellkasánál és önelégülten mosolygott.

-Mi ilyen vicces?-szóltam hozzá flegmán.

Ő nem válaszolt csak továbbra is rajtam tartotta a szemét. Majd szája sarkába mosoly húzódott.

Ebből tudtam: Ő már tudta.

Amikor leesett a levelet finoman azt asztalra dobtam és közelebb léptem hozzá.

Teljesen az aurájába férkőztem hátha én is megtudom őt úgy babonázni, mint ő engem.

Lábfejére álltam, pipiskedtem és suttogni kezdtem:

-Nehogy azt hidd, hogy bármit is megteszek amit kérsz!

Majd egy apró puszit nyomtam arcára és elsétáltam, mintha mi se történt volna.

Alig bírtam ki, hogy ne röhögjem el magam vagy ne piruljak el, de ki kellett tartanom.

Amint a lépcsőhöz léptem gyorsan kezdtem venni a fokokat. Szobámba sprinteltem és telefonomért nyúltam.

Egyből anya számát tárcsáztam. Kettőt csöngött, majd anya fel is vette.

-Shannon! 

-Anya, te ezt komolyan gondoltad?-förmedtem rá.

-Mit angyalom?

-Hogy itt hagysz Justinnal? És hogy fogadjak neki szót?

-Már miért ne gondoltam volna komolyan?

Itt már kezdtem kiakadni.

-Nem gondolod, hogy 'engedelmeskedni' fogok neki.

-Pedig de-hallottam, ahogy elneveti magát.

-Ahj, anya. NEM.

Jó nyaralást!-vettettem még oda flegmán, majd kinyomtam.

Köztudott, hogy, mint minden lány én is sétálgatok telefonálás közben. Most is így tettem. Ágyam mögött sétáltam fel-le, miközben bámultam kifele az ablakon. Teljesen ki voltam ettől, hogy Justinnal kell legyek.

Gondoltam ledőlök az ágyamra és alszok egy kicsit, mert még mindig rohadt fáradt vagyok.

Amikor azonban kiterültem a pihe-puha bútoron valami keményet éreztem takaróm alatt.

Lejjebb kúsztam, kb. az ágy közepéig. Itt egy kicsit keményebb volt. Mintha valami övre ültem volna.

Takarómat fénysebességgel téptem fel, amint rájöttem ki van ott.

-Nem volt vicces. Menj ki a szobámból.

-Szóval nem akarsz velem lenni édes?-mosolygott féloldalasan, amitől meghaltam. Ja mégsem.

-Egy: Nem vagyok az édesed. Kettő: Igen. Rohadtul nem akarok veled lenni.

Most pedig aludni akarok, csaptam egyet az ágyamra. Vagyis csak odaakartam. Mert kiment a fejemből, hogy alattam van Justin. Így pont odacsaptam ahova nem kellett volna.

-Csináld még egyszer-mosolygott perverzen.

-Menj ki!-tátogtam.

De ekkor megragadta kezemet és maga felé rántott.

-Tudom, hogy akarsz.-tekintete szemeim és ajkam között játszott.

Nem mondtam semmit, csak megnyaltam alsó ajkam elkezdtem lefelé hajolni, mintha megakarnám csókolni.

A kis hülye el is hitte, hogy majd biztos megcsókolom. Csak arra nem számított, hogy imádom a plüssöket és tele van velük az ágyam. Így gyors felkaptam egyet és szám elé tartottam.

Így amikor eljött volna a csók pillanata egy mackót smárolt le.

Még mindig csípőjén ülve röhögtem képébe:

-Justin Bieber macikkal is csókolózik.

-Velem senki sem játszik.-kezdett átmenni hangja és tekintete idegesbe.

-Meglátjuk Biebs-villantottam rá én is egy féloldalas mosolyt.

~este:

Épp a kanapén ülök és nézem a kedvenc mesémet a Disney Chanelen a Totally Spiest.

Nekem speciel Clover a kedvencem, de mindegyikőjüket bírom.

Na szóval most kezdődött egy új rész, amikor arra leszek figyelmes, hogy Justin levágódik mellém a kanapéra. Ezzel még nem is lenne akkora baj, ha nem venné rögtön a kezébe a távirányítót és kapcsolna el a képem elől.

-Naaa. Kapcsolj már vissza!-kiáltottam rá.

De épp ebben a percben csöngettek.

-Nyisd ki az ajtót!-utasított, mintha cseléd lennék.

-Nekem te nem parancsolsz. Nem miattad nyitom ki.-mondtam unottan, majd átemeltem lábaimat a kanapé fölött és szaladtam az ajtóhoz.

-Auuus-ugrottam nyakába a velem egyidős fiúnak.

Majd beljebb invitáltam. Utunk a konyhába vezetett. 

-Ahj, nincs itthon semmi kaja.-nyögtem fel a keserű érzéstől.

-Akkor menjünk el kajálni-mondta Austin.

-Oké-örvendeztem.

Szaladtam volna felvenni a tornacsukám, mikor legjobb barátom súgott valamit.

Szám egyből mosolyra húzódott. Ujjainkat összekulcsoltuk, majd elindultunk a lépcső felé, hogy átöltözzek.

Éreztem, amint Justin minket figyel, ezért még puszit is nyomtam Aus arcára.

Láttam, még megforgatja szemeit.

15 perc alatt felöltöztem és indulásra készen álltam.

Amikor leértünk Justin  már nem volt lent, szóval mehettem vissza az emeletre.

Mit sem törődve azzal, hogy mit csinál benyitottam szobájába.

Éppen aludt, telefonjával a kezében. Ez sem tudott érdekelni, így hát felkeltettem.

Miután sikerült végre olyan állapotba hoznom, amikor érti mit mondok elkezdtem:

-Elmegyek Austinnal. Sokáig leszek. Ne várj meg.-majd rohantam is volna, de ő sajnos gyorsabb volt.

Kezeimet testem mellé szorította és fogai között ezt az egy szót szűrte ki:

-Nem.

-Dehogynem.

-Nem.

-Csak figyelj!-azzal kirántottam a kezemet kezéből és lefelé indultam.

Austinnak nem mondtam el mi volt fent. Elindultunk kifelé. Ám az ajtó előtt megpillantottunk valakit.

Valakit kinek szemei fortyogtak a dühtől.

Csajok. El sem tudom mondani, mit is jelent az nekem, hogy ennyien komiztok és értékelitek a blogba fektetett munkámat. Ezért most egy új, hosszú résszel kedveskedtem nektek. Remélem izgalmasra sikerült és ez is ugyanúgy elnyerte a tetszéseteket, mint az előző.

Puszii♥

Chapter Nine

-Hát persze, Justin-mondtam erős szarkazmussal a hangomban.
-Tényleg?-próbált komoly lenni és játszani a hülyét.
-Nem. Takarodjál kifelé-förmedtem rá.-Nem gondolod, hogy miattad kapok büntit és még itt is alszol.-mondtam végig dühösen és kimérten.
-Annyira szeretem, mikor ideges vagy.-mosolygott, de még mindig nem mozdult ágyamról.
-Igen?-kérdeztem vissza flegmán.
Ő csak enyhén bólintott.
Én egy percet vártam, majd felpattantam helyemről és megragadtam Justin karját. Erősen húzni kezdtem az ajtó felé, de mintha lebetonozták volna lábait. Nem mozdult.
-Mit szeretnél?-kérdezte perverz vigyorral, majd hirtelen megszüntette keze ellenállását így én a lendületem miatt rajta kötöttem ki.
Lélegzetem egyre gyorsabb lett, de hát gondolom ezért csinálta Justin.
-Na? Még mindig nem aludhatok itt?-kérdezte Justin..
-Átgondolom-mosolyogtam rá.- NEM. Takarodj már-mutattam idegesen az ajtó felé.
Végre felállt és kivonszolta a seggét. Azt hitte, hogy majd hanyatt dobom magam miatta? Hát nagyon nagyot tévedett.

Mikor végre újra visszafekhettem pihe-puha ágyamba rápillantottam órámra. 
Reggel 5:12. Na sebaj, holnap úgyis hétvége.
Megpróbáltam aludni, de nem igazán ment. Mindig csak az járt a fejembe, hogy nem akarom megint azt álmodni. 
Legalább 1 óráig próbáltam 'aludni', mint előbb említettem sikertelenül.
Döntésre jutottam. Legjobb tudomásom szerint Aus minden reggel futni megy, pontban 6:15-kor. 
Most 6:10 van. Felhívom. Csak nem olyan nagy baj, ha miattam kihagy egy 'edzést'
Két-Három csörgés után fel is vette a telefont:
-Te jó ég! Mi van veled? Baj van?-gondolt egyből a legrosszabbra.
-Háát..-nyújtottam el.-ha átjössz nem lesz baj!
-Most? De tudod, hogy futni járok ilyenkor.
-Légyszii Aus. Légyszi-kérleltem a fiút, aki végül beadta derekát.
 Megbeszéltük a részleteket és letettük a készüléket.

10 perc sem telik bele már hallom Austin lépteit.
Az ajtó nyílik Austin belép a szobámba.
-Szia-integettem neki az ágyban fekve, mint valami hülye.
Zárd be-utasítottam.
Megtette, majd felém indult. Megölelt és leült ágyam szélére.
-Nos, miért is kellett így sietnem?-mosolygott.
-Rosszat álmodtam és nem tudok aludni.
-Ez komoly?-emelte rám kissé ideges tekintetét.
Erre én csak magam mellé rántottam az ágyba majd mellkasába fúrtam arcomat.
Azt hallom, amint még nevet, de utána már semmire sem emlékszem.

~Órákkal később:

-Hé Shannon! Kelj fel-rázza valaki finoman a vállaimat.

-Mi? Mi van? Elaludtam?-túrok hajamba, ami a szemembe lógott.

-Már több órája-mosolyodott el Aus.

Csak azért keltettelek fel, mert most el kell mennem.

-De ne menj, légyszi.-kérleltem és hogy maradásra bírjam lefogtam lábait. Arra feküdtem rá :D

Ő csak felnevetett hangosan.

-Imáádlak te kis butus. Akkor majd vissza jövök, ha ennyire szeretnéd.

-De gyorsan?játszottam a kis gyereket.

-De gyorsan!-parodizált ki.

Kinyújtottam a nyelvem.

-De akkor megyek-próbált volna felállni.

Elengedtem lábait, majd kipattantam az ágyból.

-Kikísérlek-fogtam rá kezére.

Ujjainkat összefontunk és boldogan lépkedtünk le a lépcsőn.

Pár percen belül el is ment. Azt mondta pár óra múlva vagy legkésőbb estére itt lesz.

Fáradtan a hűtőhöz léptem. De ha tudom milyen borzalom fogad talán sosem teszem meg.

Sziaasztok!! Nem is igazán tudok mit írni ide. Tudjátok annyira jó látni, hogy szeretitek amit írok.

A komik minden rész alatt gyűlnek és gyűlnek. A feliratkozók száma is lassan de biztosan növekszik.

KÖSZÖNÖM. Tényleg. Tudom, hogy a legtöbb olvasó aki ide téved csak elolvassa a részt és már megy is tovább. Akik azonban a kis monológomat is elolvassák azokkal szeretném közölni, hogy erre a 9 részes blogra több komi érkezik a részekhez, mint a 15 E blogomhoz. Remélem kitartotok a végéig mellettem.

Viszont lenne egy kérdésem amire a kommentelőktől várnám a választ:

Justin mindig legyen bunkó és ne érdekelje semmi magán kívül?

A 2 válasz lehetőség evidens:

IGEN

NEM

Ha a nemet választjátok azt jelenti, hogy kedves lesz, mint a többi nyálas blogba!

Chapter Eight

'Dolgát' úgy folytatta, mintha az előbb nem mondtam volna semmit.
Justin ledöntött az ágyamra, de bár ne tette volna.
Tudjátok, amikor ugye elvettem a telefonját akkor a zsebem mélyére csúsztattam, de most, hogy testem elveszítette egyensúlyát a telefon lassan, gyilkos lassúsággal a földre hullott.
-A picsába-tátogtam el
Justin arcára pillantottam. Éreztem, hogy végem van. Szemei pirosan izzottak a dühtől.
Kezét ökölbe szorította..
-Kérlek, Istenem! Most ments meg. Csak most az egyszer-mormoltam el alig hallhatóan egy gyors imát.
-Mit keres nálad?-kérdezi teljesen idegesen, anélkül, hogy rám pillantana.
-Justin.. Megtudom magyarázni!-húztam fel térdeimet, amibe így elrejthettem az arcomat.
-Hallgatlak szivi-szól közbe, még mindig idegesen.
-Ugye, te elvetted a naplómat és vissza akartam vágni.
Erre egy apró mosolyt ült ki szája szélére. 
Készül valamire.
-Igen? Jó akkor nem cink!-mondta majd kisétált a szobámból.
Mi az Isten. Azt hittem most végem erre fogja magát és kimegy minden nélkül. (???)
Kicsit még értetlenkedtem, majd álomra hajtottam a fejemet. Túlságosan is elfáradtam a mai akciómba. Na meg persze a sok röhögéstől.

-Meeenj el. Inkább engem bánts, mint őt!
Cinikusan felnevet, majd végig mér.
-Legyen. Valamivel ízletesebb vagy ennél.-nézett Austinra.
Elindult felém. Azt nem tudom ki, mert egy gázmaszk volt a fején.
Már majdnem ideért hozzám. Testem egésze remegett.

Ahogy közeledett úgy léptem egyre hátrébb és hátrébb. Austin csak nézett minket. Nem  tudott mit tenni.
Aztán a gázmaszkos férfi hirtelen elkapta a kezem és magához húzott.
-Nem fog fájni.. Annyira.-röhögött fel, majd elkezdte lehámozni rólam a ruháimat.
Pillantásom Austinra vetettem. 
Megadóan bólintott. 
A támadómat egyszer csak tökön rúgom, úgy hogy össze esett a földön.
-Most Aus-kiáltom el magam ijedten.
Erre ütni kezdi a földön fetrengő gázmaszkost, de nem bizonyul elég erősnek.
Behúz egyet Austinnak-mire elsírom magam-majd felém indul.
-Ne bánts. Kérlek.
-Nem kívánság műsor ez!-röhög fel.

Majd hirtelen felébredek. 
Huhh, Ahh. De beszartam.
Gyors kitakarózok és lemegyek egy pohár vízért.
Épp osonok lefele a lépcsőn, mikor megpillantok valakit a tv előtt.
Justin az. Valami idióta műsort néz.
-Hát te?-kérdeztem kedvesen.
-Nem tudok aludni-furcsa módon, most az ő hangjából is kedvesség áradt.
És te?
-Rosszat álmodtam.-amint kimondom, visszajönnek az 'emlékek'.
-Értem. Figyelj ide tudnál jönni egy kicsit?-kérdezi még mindig kedvesen.
-Persze, de miért?-lépkedek a félmeztelen(!!) srác felé.
-Csak ezért!
Majd magához présel, állát vállamba fúrja és suttogni kezd:
'Nem kell félned. Nem lesz semmi baj. Ez csak álom volt.'
Akaratlanul is elmosolyodok, majd én is átdobom kezeimet válla fölött és szorosabbra fonom az ölelést.
Egy fél percig így álltunk, mikor megszólalok:
-Köszönöm, de szomjas vagyok!-elnevette magát-ahogy én is-majd elengedett.
Mikor távolodtam tőle éreztem, hogy hátsó felem szuggerálja ezért odatettem a kezem.
-Héé-röhög fel.
-Bieber-mondom én is nevetve.

Majd engedtem egy pohár vizet és felslisszoltam a szobámba.
Ismét takaróm alá bújtam, de most fejemet is betakartam, hogy a 'csúnya bácsi' ne bántson..


-Meeenj el. Inkább engem bánts, mint őt!
Cinikusan felnevet, majd végig mér.
-Legyen. Valamivel ízletesebb vagy ennél.-nézett Austinra.
Elindult felém. Azt nem tudom ki, mert egy gázmaszk volt a fején.
Már majdnem ideért hozzám. Testem egésze remegett.

Ahogy közeledett úgy léptem egyre hátrébb és hátrébb. Austin csak nézett minket. Nem  tudott mit tenni.
Aztán a gázmaszkos férfi hirtelen elkapta a kezem és magához húzott.
-Nem fog fájni.. Annyira.-röhögött fel, majd elkezdte lehámozni rólam a ruháimat.
Pillantásom Austinra vetettem. 
Megadóan bólintott. 
A támadómat egyszer csak tökön rúgom, úgy hogy össze esik a földön.
-Most Aus-kiáltom el magam ijedten.
Erre ütni kezdi a földön fetrengő gázmaszkost, de nem bizonyul elég erősnek.
Behúz egyet Austinnak-mire elsírom magam-majd felém indul.
-Ne bánts. Kérlek.
-Nem kívánság műsor ez!-röhög fel.

Felülök az ágyban. Nem igaz, hogy mindig ezt álmodom. Annyira félek már tőle..
Miközben ülök a sötétbe és próbálok megnyugodni arra leszek figyelmes, hogy ajtóm nyikorogni kezd.
Teljesen berezeltem. Bebújtam a takaró alá. 
Lépteket hallok, amint közeledik az ágyam felé. Van nála egy lámpa is, vagy csak a szobámba tekerte fel kicsit, mivel látom teste körvonalát. Kísértetiesen hasonlít az álmomban szereplőre.
-Ne bánts.Ne bánts.Ne bánts-ismétlem magamban, mire az idegen rám ugrik.
Reflex szerűen elengedi a kezem a takarót, amivel a szemem elé tartottam.
-ÁHhhhhhhhhhhhhhhhhhhh.-sikítok fel.
Segítsééég-kiabálok hangosabban.
Hisz előttem a gázmaszkos férfi van. Ilyen nincs. Azt hittem csak álom.

-Segítsééég-kiabálok még egyszer, mert senki nem jön.
-CShh-csitítgat az idegen.
Én erre hisztérikus sírásban törik ki.
Ütni kezdem a férfit ahol érem. Kezét, fejét. Karmolok, csípek harapok. Ami csak eszembe jut.
-Nyugodj már meg Shannon.
Én vagyok.-röhög képembe Justin(!!!!!)
-Mi?-nézek rá nagy szemekkel.
-Csak megvicceltelek.
-Hogy te mekkora egy szemét állat vagy. Takarodjál innen.

De ekkor a kinyílt szobaajtón bejött anya és Jeremy.
-Hát ti meg mit csináltok így itt?-kérdezte anya, miközben felmérte a helyzetet.

Ekkor esik le minden. Én az ágyamba, Justin rajtam.
-Anya megtudom magyarázni--próbálom menteni a menthetőt.
Justin csak röhög.
-Te köcsög-szűröm ki fogaim között és még oda is vágok egyet Justinnak.
-Hogy beszélsz kislányom?-förmed rám anya.
Értetlenül nézek rá.
-Tudod mit?-folytatja-Amiért feleslegesen felkeltetted az egész házat és csúnyán beszéltél 1 hónapig nincs gép.
Majd beljebb jött a szobámba és kivitte Apple laptopom.
-De hát anya! Justin a hi..-mondtam volna, de anya félbeszakított.
-Nincs semmi de!
Majd kiviharzott szobámból.

Forrtam a dühtől. Erre még csak rátett egy lapáttal, mikor Justin megszólalt:
-Itt aludhatok?


Megjött a friss. Remélem elégedettek vagytok vele és azt is, hogy nem baj, hogy ilyen hosszú lett.
Megjött az ihlet és csak így tudtam megfogalmazni. Ismét szeretném megköszönni a 6 kommentet, nagyon örültem neki.
Imádlak titeket. Puszii

Chapter Seven

-Ki az?-kérdeztem félénken előre tudva a választ.
-Tippelj!-szórakozott Justin.
-Na ide figyelj. Rohadtul nem fogok belemenni a hülye kis játékaidba. Utállak és azt is gyűlölöm, hogy itt laksz. Azért szívattalak meg, mert erőszakoskodtál. Valahogy vissza kellett vágjak-mondtam végig egy levegővel suttogva.
-És ha utálsz miért írsz olyanokat a naplódba, hogy 'Jó teste van Justinnak..'
-Honnan veszed, hogy ilyeneket írnék oda?-kérdeztem mit sem sejtve.
Ó, várj. Te szemét. Te kutattál a szobámba?
-Elfelejtetted bezárni az ajtót miután lejöttél.-röhögött
-Hogy te mekkora egy szemét vagy.-csaptam be a hűtő ajtót, mert kezdtem fázni.
Úgy döntöttem, nem hagyhatom ezért gyorsan sprintelni kezdtem felfelé.
Utam Justin szobájába vezetett. Amint felértem kulcsra zártam az ajtót és kutatni kezdtem.
Kutatni valami olyasmi után, amivel én is megfenyegethetem vagy visszavághatok neki.

Érdekes. Azt hittem itt fog hisztizni, hogy kizártam és nem. Csöndben van. Meg sem szólal.
Legalább így nyugodtan keresgélhetek.
Az a baj, hogy a fiúk nem vezetnek naplót.
Mindent széttúrtam a szobájában, de semmi.
Ekkor lehuppantam ágyára és valami keményre ültem. Egyből kiszedtem. És lám-lám. A sors. A telefonja. Ez pont jó lesz arra, hogy zsaroljam.
Kinyitom az ajtót, de sehol nem látom Justint.
-Justin-szólítottam meg suttogva.
Ekkor kinéz szobám ajtaján.
Hát persze! Hogy nem jöttem rá.. Azért volt kussba, mert ő is kutatott.
Ha szemmel ölni lehetne ő már rég halott lenne.
-Te mit csinálsz?-rohantam be a szobámba.
-Hát mit édes? Amit tennem kell.-válaszolt flegmán.
-De Justin. Ehhez semmi közöd és ez nem is a tied.-mondtam miközben észrevettem, hogy éjjeli szekrényem fiókjában matat.
-Ahol én vagyok, ott én irányítok. Ezt jegyezd meg.
Azzal benyúlt a kis dobozba-ami éjjeli szekrényem 2. fiókjában volt-és elvette ami kellett neki.
Felegyenesedett, magához szorított majd fenekembe markolt.

Arca vészes közelségbe került. Az aurámban volt..
-Engedj el!-förmedtem rá suttogva.
-Dehogy édes. Az előbb elmondtam valamit.
-Ahhoz tartsd magad.-suttogta ő is, majd végre elengedte fenekemet.
Azt hittem vége mindennek, de ekkor olyat tett, amit nem kellett volna.
-Te mi a jó Istent csinálsz-akadtam ki.

Újabb rész. Csajok el sem hiszitek mennyire örülök. 7 kommentárt kaptam, és 3 rendszeres olvasóm van.
Épp hogy megírom a rész alatti kis monológomban, hogy közeledünk a 600 megtekintéshez erre mire az új részre kerül a sor ti 900+-t csináltok? Elképesztőek vagytok. Csak annyit tudok mondani, hogy :
KÖSZÖNÖM!
 Remélem tetszett a rész. Az igazság az, hogy nem nagyon volt ihletem, szóval ha valami nem tetszett nyugodtan írjátok le, mert abból tanul az ember.

Chapter Six

Miután sikerült magamban az egész tervet kieszelnem, a szobámba indultam.

Telefonomért nyúltam és tárcsázni kezdtem egy szórakozóhely számát:

-Jó napot kívánok! Shannon Lane vagyok és szeretnék kérni 6 cseppindél fiút a Ad HocRoad 65. szám alá.

-Fél órán belül ott lesznek-mondta unott hangon és egy kedvűen a diszpécser.

-Köszönöm.-mondtam majd megszakítottam a vonalat.

Öltözködni kezdtem. Az öltözékem igen lenge volt, de hát még is csak az volt a lényeg, hogy lenyűgözzem Justint. Felülre egy rózsaszín melltartó részből és fekete anyagból álló darabot választottam, amihez a bugyi is rózsaszínű volt.

5 perc alatt mindent magamra erőszakoltam. Elindultam Justin szobája felé.

Ajtaja résnyire nyitva volt így hát kopogás nélkül léptem át a küszöböt.
-Mit akarsz?-kérdezte anélkül, hogy felnézett volna telefonjáról.
-Megbeszélni ezt az egészet, ami az előbb történt-vett fel hangom kedves, lágy színt.
-De én nem aka-kezdett bele majd felnézett telefonjáról.
Hát igen. Nem tudta befejezni, ezért vissza kérdeztem:
-Mit nem akarsz?-majd hátára simítottam.
Justin nem válaszolt csak alsó ajkába harapott.
Közelebb ültem hozzá és megöleltem.
Nem tudjátok milyen nehezemre esett az összes kedves mozdulat. Nehogy azt gondoljátok, hogy jó szándékból teszem. Semmi ilyesmiről nincs szó. Hamarosan kiderül, miért is vagyok ilyen kedves és közeledő.
Justin kölcsönösen rásimított hátamra majd kezét fenekemre vezette. Felszisszentem, mert váratlanul ért a dolog. Felálltam gyorsan mellőle.
-Mi van bébi?-nézett értetlenül.
-Gyere, ülj ide és elmondok mindent.-paskoltam meg a mellettem lévő széket.
Justin felállt és teljesítette kívánságomat. Mikor leült kezeit összeköttetem a ruhához tartozó harisnya kötővel, majd ennyit mondtam:
-Ma este én irányítok.-mondtam miközben körmeimet végig húztam meztelen felső testén.
Szája mosolyra húzódott, férfias ösztönei kezdtek felélesedni. (Ha értitek mire gondolok :D)
Miután kezeit sikeresen megkötöztem elszaladtam a szobámba olyan címszóval, hogy hozok valamit ami kellhet még ma. Csak megkértem, hogy csukja be szemeit, hogy jobb legyen a 'meglepetés.'
Amint kiértem a szobája elé felkaptam a köteleket és behúztam a szobába.
Jó szorosan lekötöztem minden mozdítható végtagját Justinnak, aki mire feleszmélt, hogy itt nem arról lesz szó már késő volt.
Mikor mindennel végeztem flegmán odavágtam neki:
-Csak nem gondoltad, hogy ennyi volt? Bunkó!-röhögtem képébe.
-Hogy te mekkora egy ribanc vagy. Engedj el vagy nagyon megbánod..-fenyegetett.
-Miért, mit fog tenni a Juustin fiú? Megver? vagy mi?-röhögtem majd leszaladtam, mert csöngettek.
Tudtam, ki fog állni az ajtóban és nem is csalódtam.
-Sziasztok! Jól néztek ki.
Figyeljetek az emeleten a fürdő utáni 2. szobában vár titeket valaki.
Tudjátok ő igazából meleg, csak nem merte senkinek bevallani.
Remélem nektek sikerül rávennetek, hogy nem ciki ez.
Ők elindultak, de fél úton eltévedtek szóval elől mentem ezzel mutatva nekik az utat.
Amint beértünk Justin szobájába így szóltam:
-Vendégeid vannak, drága!-majd kimentem és becsuktam az ajtót.
Gyors felöltöztem és kimentem a kertbe. Felmásztam a fára és onnan néztem az 'akciót'
Justin egész végig fintorgott meg próbált mozogni, de erősen lekötöztem.
Minden fiú külön show-t adott neki. Ilyen jót még életemben nem röhögtem, mint rajta.
De következett az utolsó srác. Mihelyt Justin elé lépett szemkontaktust teremtett vele. 
Ez volt a legnagyobb baj. A fiú ismerte Justint és a haverja volt. Annyit hallok, hogy így szól a srác.
-Nem is tudtam, hogy meleg vagy Justin-majd kuncogott.
-NEM VAGYOK MELEG-ordibált idegesen.-Engedj már ki tesó. Az a rohadt kis szaj..
Nem hallottam a végét, mert leugrottam a fáról és a szobámba sprinteltem.
Kiengedték Justint.. Most el fog kapni.. 
Gyors befutottam és bezártam az ajtót.
Hallottam amint elzavarja a táncosokat nem túl szép szavakkal, majd szobám felé indul.

Erősen üti és dörömböl az ajtón:
-Engedj be, te mocsok.-full ideg. 
Képzelem milyen feje lehet xd. Vörös, az erek kidagadnak :))
-Tetszett a műsor?-cukkoltam.
-Nyisd már ki.-üvöltött jobban.
-Dehogy nyitom. Nem vagyok hülye. Nekem esnél.
-Még szép.
-Na látod. Kint maradsz! Kutya-ugrattam.
-Egyszer ki kell jönnöd.
-De nem most.! Szia.
Majd bedugtam a fülemet és zenét kezdtem hallgatni.

~éjfél után:

Már több óra eltelt az eset óta. Anyáék hazaértek. Mindenki alszik. De nekem korog a gyomrom.

Úgy döntöttem lemegyek enni, úgy sincs senki fent már ilyen későn.

Csöndben sikerült lesettenkednem a lépcsőn. Épp a hűtő ajtót nyitom, mikor valaki nevemen szólít.

Hátra néztem.

Egy izmos felső test rajzolódott ki a sötétben.

Te jó ég.. Ez Justin.. Végeeem!!

Sziasztok! Ismét hosszú rész lett. Remélem tetszik csajok. Olyan szuperek vagytok. Megint csak ezt mondhatom. közeledünk a 600 megtekintéshez. Komik mindig vannak. Köszönöm.

És van két rendszeres olvasóm. Szerintetek lehet 3 ?

Puszi!

Chapter Five

Justin egy száll boxerben mászkál és pakolgat.
-Te mit csinálsz így?-majd éreztem, hogy arcomat piros szín díszíti így lehajtottam fejemet és hajammal kezdtem babrálni.
-Most mondd, hogy nem tetszik, hogy így pakolok-nézett fel egy pillanatra majd folytatta tovább a 'munkáját.'
-Nem tetszik-suttogtam halkan!-igazából jó teste van..
-Hülye-csaptam számra. Egy bunkó-emlékeztettem magam, majd a kajához léptem és egy kis ételdobozba kezdtem lapátolni.
Úgy döntöttem a parton majd megesszük, miközben megbeszéljük a dolgokat és csodáljuk a tengert.

Nem sokkal később anya lépett be az ajtón. Én persze egyből odafutottam és nyakába ugrottam.
-Anyuci-kiáltoztam közben.
-Megbékéltél?-tolt el enyhén magától.
Bólintottam, majd húzni kezdtem magam után.
-Figyelj! Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha le mennénk a partra és ott ennénk ezt meg-mutattam a spagettire.-Így legalább ketten lennénk és megbeszélnénk mindent.

Mielőtt anya válaszolhatott volna Jeremy lépett be az ajtón.
Természetesen anya egyből a nyakába ugrott, pont, mint én az előbb az övébe. Valamit pusmogtak, majd anya visszajött hozzám.
-Életem. Nagyon aranyos vagy és köszönöm, hogy gondoltam rám, de nagyon nagy baj lenne, ha ez estét Jeremyvel tölteném?
-Nem, menj nyugodtan-erőltettem mosolyt az arcomra, melyet lassan a könnyek kezdték mosni.
Én felmegyek tanulni. Csak mondom, hogy ha kellenék valakinek ott leszek-mondtam csendben, mert tudtam úgy sem figyel rám senki.
A gyönyörű ruhámba feltopogtam a lépcsőn, majd sírva erőlködtem le magamról. 
Az agyamba csak cikáztak a gondolatok, mikor hirtelen valaki megszólal az ajtóban.
-Tudom, mi bánt-támaszkodott a félfának Justin.
Egy szót sem szóltam, csak lassan arra fordítottam fejem, amit sós víz mosott.
-Igazán?-kérdeztem halkan egy rövid mosoly keretében.
-Hogy téged nem fog senki se szeretni-mondta, majd elkezdett hangosan nevetni.
Úgy voltam vele inkább nem mondok semmit. Nem érdekel mivel csesztet ez a hülye nem veszem magamra.
-Válaszolni se tanítottak meg? Ribanc!-tette hozzá a végére, majd kisétált, mint aki jól végezte dolgát.
Mind az amit az előbb elhatároztam füstbe ment. Nem ribancozhat le. Utána mentem és a folyosón elkaptam karját.
-Te mit képzelsz Magadról? Rohadtul nem tudod, min megyek keresztül mindennap. Azt hiszed ide jössz és majd úgy lesz minden ahogy te akarod. Hát nem. Ébredj fel..-vágtam hozzá idegesen egymás után a szavakat.
-Már, hogy ne tudnám min mentél keresztül.
-Kétlem. Nem vagy mentalista, csak egy bunkó gyökér.
Ekkor hirtelen fordított helyzetünkön és ő szorított a falhoz:
-Nem beszélsz így velem még egyszer. Megértetted-közben kezét erősen állkapcsomra tapasztotta.
-Nem vagyok a szolgád se olyan akit irányítasz.-jelentettem ki, határozottan.
-Majd az leszel. Most pedig menj vissza a szobádba bőgni-majd arcomba röhögött és elsétált..
El kell mondanom anyának. Hisz bántalmazott. Na jó, talán még nem, de képes lenne arra is.
El is indultam lefelé, mikor áthasított a valóság a fejemen:
-Nincs is itthon.
-Egyedül vagyok Justinnal..
Teljesen elszomorodtam.. Semmit sem tudok tenni. Azt csinál velem amit akar...
Vagy mégsem? Kieszeltem egy tervet, amivel visszavághatok.

Hello people! Hogy vagytok? Én nagyon jól, mert az előző részhez is 5 komit kaptam. Annyira szuperek vagytok. Tudjátok eddig minden blogomnál volt komi szint, de úgy látszik itt nem lesz szükség rá, mert jönnek maguktól a komik. KÖSZÖNÖM.♥ Remélem tetszik a rész. Komikat tudjátok, hogy szívesen olvasom. Sok puszii♥

Chapter Four

-Anya. Most azonnal gyere fel! ordítottam vissza a lépcsőről.
Hallottam, ahogyan még gyorsan elbúcsúznak egymástól. Talán nem úgy sült el a 'találkozás' ahogy ők azt gondolták. Nem érdekel. Nem akarom, hogy egyetlen Bieber is a közelünkben legyen.

-Kislányom!-rázott ki gondolatmenetemből anya hangja.
Hogy viselkedtél? Mi volt ez?
-Anya. Még engem szidsz le? A fia egy taj paraszt. Inkább őt cseszd le, hogy lehet ilyen szerencsétlen a gyereke.
-Most azonnal vegyél vissza!-anya egyre idegesebbé vált.
Hogy beszélsz? Mit képzelsz. Jeremy egy jó ember.
-Olyan jó, mint a fiacskája gondolom...-forgattam meg a szemeimet.
-Barátkozz meg a gondolattal, hogy többször is itt lesz-mondta anya majd kiviharzott.

Most mondjátok meg.. Mi az, hogy még őt védi. Hót ideg voltam.
Csak sétálgattam körbe-körbe a szobába, nem tudtam nyugton maradni...

~Reggel:

-Jó reggelt királylány-hallottam anya gúnyolódó hangját.

Az éjjel egy percet sem bírtam aludni. Egész végig azon túráztattam magam, hogy anya hogy tud ilyennel összeállni.

Mindegy, nem érdekel. Zártam magamban rövidre a témát. Amíg Justin nem jön addig minden okés lesz. Jeremyt elkerülöm, ha kell köszönök. Ez a max..

-El fogsz késni-zavart meg megint anya hangja.

-Kész vagyok, anya-kiabáltam vissza, mikor még valójában pizsamában feküdtem az ágyba.

Gondoltam anya úgy is lent sürög-forog a konyhában, gyors vissza alszok egy kicsit. Így másik oldalamra fordultam és behunytam szemeimet.

Épp, hogy sikerült megtennem anya megint nem hagyott nyugodni.

-Nem úgy látom! Kislányom! Nagyon gyorsan keljél ki az ágyból, mert most már amit művelsz több a soknál.

-Igen, anya? És az nem sok, hogy nem szólsz, hogy Bieber apjával randizol? Tudod mekkora tapló az a gyerek? Az apjának csak köze van hozzá-magyaráztam és mutogattam miközben ingerülten letéptem magamról a takarót.

-Nem tartozom beszámolóval, most pedig induljál. Ha már úgy is sikerült felkelni.

***

Természetes, hogy ma nem jött suliba Austin. Így még elmondani sem tudom senkinek a gondjaimat.

Szerencsére túléltem a mai napot. Úgy döntöttem, hogy haza felé beugrom megnézni mi is van a legjobb barátommal.

Egyedül hosszabb az út, mint amikor itt van ő is. Hiányzik. Na mindegy. Zenével kényeztettem füleimet az út további részén. Amint odaértem kikapcsoltam és bekopogtam.

-Sziaa!-nyitott ajtót egy pulcsiba, sapkába és sálba beöltözött fiúcska.

Szám 'o' alakot vett fel. Nem értettem. Majd' 40 °C van odakint ő meg, mint télen.

-Beteg vagyok-magyarázta, amint látta, hogy nem fogom fel a történteket.

-Jobbulást. -öleltem meg óvatosan ne, hogy átugráljanak a bacik :D

Csak elhoztam a házit, meg jöttem mesélni.

-Rajta édes-mondta mosolyogva, miközben bebújt a takaró alá.

-Nem fogod elhinni, de anyám randizik.

-De hát ez jó-mosolygott.

-Persze, de nem akárkivel.

-Miért kivel?-érdeklődött, míg lekapcsolta a TV-t

-Jeremyvel. Jeremy Bieberrel.

Itt egy apró, cinikus mosoly jelent meg arcán majd így szólt:

-Ugye, Justin apja?

-Igen-sóhajtottam nagyot.

-Részvétem-röhögött.

Erre én elkezdtem csikizni, ő meg új röhögött majd leesett a kanapéról.

-Jó-jóó-nyugi.-mondta, mire befejeztem.

Szóval komolyra véve a szót-folytatta-ha bármi van átjössz és ennyi.

-Imádlak-szűrtem ki fogaim között, majd megöleltem.

Megyek cicavirág! De puszit nem adok, csak ilyet.

-Szeretlek-mondta majd ő is küldött egy puszit.

A hazáig tartó 50 méteres úton gondolkodóba estem. Bántott a viselkedésem. Nem akartam kiabálni anyával. Mindig jó volt a kapcsoltunk. Ezért kitaláltam, hogy csinálok vacsit és este elviszem a partra. Bolondozunk meg együtt leszünk.

Amikor haza értem, délután 4 órát ütött az óra. Anya 6-ra ér haza.

-Vigyázz, kész rajt-mondtam magamnak. 

El kell készüljek, mire anya haza ér. A teendők pedig: időjárás megtekintése, vacsi készítése és fürdés.

Az első az volt, hogy kapcsoltam zenét a telefonomon. Feltettem a kaját főni, majd fölmentem a szobámba.

Bekapcsoltam a  számítógépemet és egyből egy időjárás előrejelző portálra mentem.

Aztán persze a facebookra és a twitterre. Eltelt egyből fél óra, mert leragadtam a közösségi oldalakon.

Leszaladtam megkavartam az ételt, majd újra fel.

Ez úttal mosakodni indultam.

Rekord idő, 5 perc alatt végeztem. Magam köré és a hajamra csavartam egy törcsit. Most már csak 1 órám maradt. Leszaladtam ismét a konyhába.

A spagetti szósz már alakulóban. Beletettem a maradék hozzávalót, majd feltettem egy kis vizet forrni a tésztának.

Amikor volt egy kis időm felvettem egy fehérnemű szettet, hogy az öltözködéssel is haladjunk.

Közben persze zenét hallgattam, aminek teljesen átadtam magam.

Ahogy ilyenkor szokás idiótán táncolok, miközben egy fakanálba éneklek borzalmas hangon.

A következő pillanatban valaki megérinti a vállam. Jól megijedtem, de amikor megfordultam még inkább.

-Te mi a jó istent keresel itt?

-Neked is szia!-mondta Justin(!!!)

Először is jó a tested, de hangod borzalmas.

Másodszor köszi, hogy csináltál kaját, mert majd éhen halok.-mondtam majd nyúlt volna a frissen elkészült ételért.

-Ugye te sem gondoltad komolyan. Arra van az ajtó-mutattam kezemmel-ott jöttél be, ott is takarodj ki.-mondtam eléggé idegesen, miközben az étel elé álltam, hogy ne tudjon venni.

Justin erre közel jött hozzám, sőt szinte az aurámba.

-Hidd el nekem sem öröm, hogy veled-itt végig nézett rajtam-kell lakjak.

-Nem kérdeztem a véleményed, most pedig menj innen-mondtam ingerülten, majd én is elmentem.

Felmentem a szobámba öltözni, mert lassan hat óra.

De mikor leérek mit látok...

Hát akkor köszönjetek Justinnak. Megérkezett a házba. Kezdődnek a bonyodalmak. 

Csajok köszönööm a 4 komit, nagyon édik vagytok.

Szerintetek ide is összejön annyi, vagy ez egy rosszabb rész lett?

Chapter Three

Ez az egész dolog lelombozott. Én azt hittem.. Próbáltam magyarázkodni magamnak, de be kellett lássam, hogy Austinnak igaza volt.
A nap további része borzalmasan telt. Egész végig ő járt a fejembe. Hogy lehet ennyire bunkó?
De úgy látszott őt meg sem hatotta a dolog, mert egész nap jól elvolt. Ki kell vernem a fejemből.. Ő egy rossz ember.
De egyedül nem megy.

~délután: 

A suli vége óta egyedül vagyok. Tökre unom a fejemet és nyomaszt ez a dolog.

El kell mondjam valakinek. Ezért hát úgy döntöttem, hogy felhívom a legjobb barátomat.

Így is lett. A hívás utána 5 perc alatt itt volt.

-Shannon-ölelt át szorosan-Már a suliban is láttam, hogy nincs valami rendben.

-Aus.. Azt kell, hogy mondjam igazad volt.

-De miben?-ölelt szorosabban, ahogy érezte, hogy kicsordul egy könnycsepp.

-Jus..-nehezen ment, hogy kimondjam, de végül nem kellett, mert Austin befejezte.

-tin! Ugye? Én megmondtam. De mi volt?

-Hát ugye, tudod tegnap beszéltünk a facebookon és tök kedves meg aranyos volt.

Erre ma amikor odamentem hozzá a suliban is, akkor azt mondta, hogy tegnap csak azért volt olyan, mert szórakoztak a haverjaival és rajtam... Aztán még azt is mondta, hogy menjek vissza a szánalmas barátomhoz, hozzád-hadartam el a szavakat egymás után levegő nélkül.

-Ne foglalkozz vele-mondta-És főleg ne sírj egy ilyen barom miatt.

Most pedig feldobjuk a kedved. Oké?

Én enyhén bólintottam ezzel jelezve válaszomat.

-Öltözz fel!-utasított Aus amit egyből végre is hajtottam.

Majd lementünk a lépcsőn és elhagytuk a házat.

Gyalog mentünk az út kb 15 perc volt, de nem tűnt annyinak, mert Austin végig nevetettet. Úgy imádom. Végül amikor megláttam egy hatalmas hullámvasutat rájöttem, hová is hozott.

-Ez komoly?-ugrottam a nyakába.

-Ha itt nem felejted el azt a barmot, akkor sehol!

***

-Ez olyan jó volt!-fogtam meg Austin kezét

-Örülök, hogy jól érezted magad.

Amúgy nem gondoltam, hogy ennyire béna vagy célba lövésnél.

-Fogd be!-ütöttem meg enyhén :D

Annyira jól éreztem magam. Mindenről megfeledkeztem. Az összes játékot végig próbáltuk, mindre felültünk.

Mikor az útólsóval is végeztünk megnéztem telefonomon az időt.

21:52-t mutatott.

-Figyelj. Későre jár, induljunk!

Austin elmosolyodott és enyhén bólintott.

~este:

-Szia! Szeretlek. Reggel talizunk-mondtam az ajtóból búcsúzkodva Austinnak.

Amint beléptem, nem várt látvány fogadott.

Anya és a pasija(?!)

-Sziaa..sztok-mondtam meglepve.

-Szia drágám!-ugrott egyből fel anya.-aggódtam érted, hol voltál?

-Austinnal, de ki ez?-suttogtam a végét.

-Jaa el is felejtettem mondani. Vele randizom.-itt talán elpirult, de érthető.

Shannon ő Jeremy Bieber

Jeremy ő Shannon Rose Lane.

mi? akadtak ki a szemeim..

-Már ne haragudjon meg, de magának van köze egy bizonyos Justin Bieberhez?-kérdeztem, imádkozva a nemleges válaszért.

-Hát, persze! -Jelentette ki boldogan.- Ő a fiam.

-MIIII?-kérdeztem vissza, majd sírva felszaladtam a szobámba.

Fhúha.. Gyorsan jött a friss, de imádom ezt a blogot és tele vagyok ötlettel. Na meg persze jöttek a komik is, szám szerint 3. Annyira köszönöm, nem is tudjátok mennyit jelent ez nekem. Szerintetek azt megtudjuk csinálni, hogy legyen 1-2 feliratkozó a következő részig? Imádnám.

Napi kérdés:

-Mi is lesz abból, hogy Shannon anyukája Justin apukájával randizik?

Tippeket komiba várom.

(következő résztől Justin többet fog szerepelni)

 Sok puszii♥