Chapter Twenty-Nine

Justin szemszöge:

Hogy bánhattam így vele?
Ha őszintén beszélek vele, és meg tudom fűzni, hogy maradjon, most éppen itt szuszogna mellettem az ágyamban. Nem értem magamat. Ki a hibás mindig? 
Én..
Legtöbbször én szúrok el mindent. Aztán már nem érdekel senkit a bocsánatom, vagy a sajnálom szó. Kit is érdekelne egy magam fajta bocsánatkérése? Talán Shannont. Áh, miért is álltatom magam?
Reggel van. A szobámban ülök az ágy szélén. Eszembe jutnak a hülyeségei. Amikor egy csapat csippendél srácot hozott nekem.
Szinte a mentalitása és a mérhetetlen bosszúvágya nagyon hasonszőrű a magaméval. (Amit akkor, abban a csipkés szerelésben leművelt... Huhh) De ez a bosszú eléggé jól sikeredett. Csak bele kell gondolni mennyire szexi volt.
A másik kérdés az illata. Az nagyon hiányzik. Olyan volt mint a Douglas női része. (Igen, ott is jártam, mert szülinapjára parfümöt vettem volna..) De  azt már Austin-nal ünnepelte.. Mocsok..
Tennem kellene valamit az ellen, hogy örökre elveszítsem. Kellett nekem úgy beszélnem vele..
Apropó Austin.. Néhány dolgot megtudtam róla.
Az apja maffiás, így ő is az, mivel betöltötte a 18-at.. Szegény Shan..

Shannon szemszöge:

Austin eléggé furán viselkedik.Hiányzik Justin.. És rosszul is esett minden amit mondott! Még most is a fülemben csengenek a szavai: Takarodj innen! Jó, alapjában nem valami sértő megfogalmazás, de pont tőle nem vártam volna. Talán többet érzek iránta, mint Austin iránt?

- Szivi! - kiabált Aust. Hurrá! Tuti megint be van lőve!
- Mondd - vágtam rá unottan.
- Jó lenne, ha mire hazaérek kajával várnál. Ja és meztelenül. - röhögött.
- Jó lenne, ha tiszta fejjel érkeznél haza és nem mint egy drogos.
- Mit mondtál? - közeledett felém.
- Egy kibaszott drogos vagy! - ordítottam. - és még süket is. - a tűzzel játszom.
Egy nagy ütést éreztem az arcomon, és elestem. Ezután sarkon fordult és elhúzott.
Még fel sem fogtam, hogy megütött. Austin... Miért?
Eleredtek a könnyeim is. Folytak lefelé, és ahogy a könnyeim a kérdéseim is szaporodtak. El kell innen tűnnöm. Felrohantam az emeletre, és közben a tenyeremet az ütés helyére raktam. Fájt. Nagyon. De az jobban, hogy a "szerelmem" tette ezt.
Összedobáltam az ágyra az összes cuccomat, elővettem a lila bőröndöm és belepakoltam.
Elindultam a kocsim felé. Bepattantam és első utam az egyik telefonszolgáltatóhoz vezetett. Le kell cserélnem a számom. Beléptem, és egy ismerős alakot láttam az egyik pult előtt.
- Uram kérem, meg kell tudnom a számát. - csapott az asztalra.
- Sajnálom Mr. Bieber, nem adhatunk ki ilyen bizalmas dolgot. - mondta a 30-as éveiben járó, de erősen kopaszodó férfi a pult másik oldaláról.
Várjunk. Jól hallottam volna, hogy Mr. BIEBER? Ha ez Justin, akkor én biztos szívrohamot kapok. Szeretem őt, és csak most ébredtem rá. Shannon, te nagyon hülye vagy!

Justin szemszöge:

Elhatároztam, hogy elmegyek Shan-ért Miamiba. Az út nagyon hosszú volt, pedig első osztályon repültem, meg minden, de még is fáradékonyabb voltam. Leszállás után elindultam az egyik telefonszolgáltatóhoz. Kiskoromban nagyon sokszor jártam Miami utcáit, tudom mi, merre, hány méter.

- Jó napot, egy bizonyos hölgy telefonszámáért érdeklődöm.
- Sajnálom, de ha mond nevet, ha nem mi nem adunk ki telefonszámot.
Hallottam, hogy nyílik az ajtó, majd csukódik és egy hang ami nagyon hasonlít Shan hangjára, majd egy erős Jó napot kívánok - kal nyugtázta jelenlétét.
- Uram kérem, meg kell tudnom a számát. - csaptam az asztalra.
- Sajnálom Mr. Bieber, nem adhatunk ki ilyen bizalmas dolgot.
A fejemet lehajtottam, majd gondolkodni kezdtem. Vajon mi lehet most Shannel? Mit csinálhatott vele az a kis drogos görény?
Elfordítottam a fejem és megláttam Shannon Rose Lanet. Te jó isten! Van a világon igazság.
- Shannon? - fordultam teljesen felé.

Shannon szemszöge:

- Shannon? - hallottam azt a hangot, amiről azt gondoltam, hogy soha többé nem hallok.

- Justin.. - pityeredtem el. Hogy miért? A válasz egyszerű.. Viszontlátom Őt. 
Odafutottam, és megöleltem. Kimentünk a kocsimhoz. Ráültem a motorháztetőre ő pedig lazán elém állt. Vártam. Azt hittem most jön az, hogy megmagyarázza mit is keres itt. Vagy talán kit?
-Justin! -szólítottam meg erőteljes hangon.- Miért jöttél ide? -tudattam vele első kérdésem. Igen, lett volna több is, de azokra nem került sor, ugyanis Justin elfelejtett beszélni. Az első kérdés után vártam pár másodpercet, hátha csak gondolkodik. De utána sem szólalt meg, én pedig már nem bírtam tovább ezt az őrjítő szótlanságot. Tudom, érzem, hogy oka van annak, hogy ide jött és "egy" telefonszámot akart.
-Justin! -csaptam le magam mellé a motorháztetőn- Válaszolj már. -förmedtem rá. Ismét nem válaszolt, csak bámult. Nem hiszem el. Bámul, bámul és csak bámul. Viszonoztam pillantásait a már-már nyomasztó csendben. Hirtelen elkezdtek cikázni barna szemei a szám és a szemem között. Felemelkedtem, és megtettem azt, amit mind a ketten akartunk. Amire azóta vágytunk, hogy eljöttem onnan. Lassan közel hajoltam arcához, egyik kezemet hátára vezettem majd egy erőteljes mozdulattal magam felé megtoltam. Szánk összeért. Ajkai ugyanolyan finomak, mint voltak. Ám a csók megrekedt. Én ültem a motorháztetőn, Justin szorosan lábaim között, szánk összeér, de semmi csók. Justin még legalább egy teljes percig bámult egyenesen bele a szemembe. Majd kínzó lassúsággal végre lehunyta szemeit és ajkai elváltak egymástól. Nyelve finoman masszírozni kezdte ajkamat, aminek köszönhetően kinyíltak, ezzel tökéletes bejutási lehetőséget biztosítva Justinnak, amit természetesen, maximálisan ki is használt. Mióta ismerem, talán először csókolt ilyen lágyan és finoman. Mindig vad, kissé durva és erőszakos volt. De most annyira gyengéd és finom, hogy el sem hiszem. Hirtelen hasamban ezer meg ezer pillangó kezdett repkedni. Kezem akaratlanul is mozgásba lendült és beletúrt Justin tökéletesen beállított hajába. Ő sem tétlenkedett persze. Egyik kezét fenekemen tartotta, ezzel folyamatosan biztosítva a közelségemet, másikkal pedig érzékien simogatta arcomat. Gondolom nem kell mondanom, hogy mesés pillanat volt. Ám ekkor..

Sziasztok. Hát itt a várva-várt folytatás. Hangsúlyozom nem az én érdemem. A részt Csete Bella írta, szóval kommentbe dobhatnátok neki egy "köszönöm"-öt. Remélem minden #TeamJustin-os elégedett :) Nem nagyon tudok mit írni, várom a visszajelzéseket.

Sok puszi, Vivi♥