Chapter Fifteen

-Te mi a jó Isten keresel itt és hol van Christian?-rontottam egyből neki a még alvó fiúnak!
Ő nem reagált erre, hanem aludt tovább. Szerintem nem hallotta, ezért odamentem és felráztam.
-Justiiin!!
-Mi van már?-nyávogott egy sort.
-Hol van Christian?-csaptam egyet a levegőben.
-Milyen Christianról beszélsz?-kérdezett vissza reflexből.
Én erre csak nagyra nyitottam a szememet és pislogtam.
Pár másodperccel később felül az ágyban, beletúr a hajába, majd cinikusan felnevet.
-Elment.-nézett körbe, mintha keresné aztán rám mutatva röhögni kezdett..

-Rohadtul nem vagy poénos.-vágtam hülye fejet-HOL VAN?-ordítottam rá.

-Nem volt itt-húzta mosolyra száját, mintha azt mondaná 'meglepetés'

Ekkor le kellett üljek. A legközelebbi lehetőség erre az ágyam volt, amiben nem mellesleg ott terpeszkedett.

-De este... Én... Christiannal... De ha nem volt, akkor..-próbáltam tisztázni hangosan a fejemben szaladgáló gondolatokat.

-Igen, én voltam-mondta cinikusan és jót röhögött.-mellesleg nagyon élveztem.

És szerinted? Szerinted jó volt?-kérdezte kb. ilyen fejjel:

-Hogy te mekkora egy szemét vagy..-szűrtem fogaim között ki ezt a pár szót.

Ő csak röhögött és nem mellesleg végre ki kelt az ágyamból.

~délután:

Nekem még mindig csak ezen járt az eszem. Hogy feküdhettem le VELE.. Pont vele..

Ráadásul az is az ott motoszkált a fejemben, hogy ha ennyire gyűlöl akkor miért fekszik le velem?..

Úgy döntöttem megkérdezem tőle.

Igazából ki sem dugtam azóta az orromat a szobámból, szóval kissé össze kellett szedjem a bátorságomat.

Amikor végre sikerült szép lassan lépkedtem lefelé a lépcsőn. Már majdnem lent voltam, körülbelül 2 vagy 3 lépcsőfok volt hátra. Justinra pillantottam, aki a kanapén feküdve a bámulta a simpson családot.

Ez volt a vesztem ugyan is véletlenül kihagytam az egyik lépcsőfokot így sikeresen eltaknyoltam.

Vagyis hát nem teljesen, mert még meg tudtam kapaszkodni, de akkor is megcsúsztam. Mindegy.. :D

Lényeg, hogy szerintem Justin nem látott semmit, mert felém se nézett amikor 'leértem'.

Szép csendben  araszolok kifelé a konyhába mikor megszólal:

-Láttam!-bámulta tovább a TV-t.

-Mit?.kérdeztem vissza, mintha mi sem történt volna.

-A bakit, csak most pont a kedvenc részem megy!

Erre nem válaszoltam úgy gondoltam megvárom amíg majd rám figyel.

Leültem a konyhába az asztalhoz és müzlit kezdtem falatozni.

Közben bőszen nyomkodtam a telefonomat és olvasgattam a frissítéseket.

Bő negyed órával később oda ült mellém az asztalhoz és a félre tolt tányéromból kezdett falatozni.

-Komolyan Justin! Benned semmi önkontroll nincs? Hozzá' már magadnak tányért.

-Úgy is egy helyre megy, nem?-majd felröhögött saját poénján.

Szánalmas.. : )

Azonban nekem eljött az idő. Most nem is annyira bunkó, szóval hajra Shannon!

-Figyelj, Justin-szólítottam meg mire kedvesen(???) rám nézett.

-Te miért akartál velem lefeküdni, ha állítólagosan-szimuláltam kezemmel idézőjelet- utálsz és mindig köcsögölsz velem?

Láttam, hogy kissé meglepődött a kérdésen. Először, az első pár másodpercben- nem tudott megszólalni, de végül bele kezdett.

Monológja nem kicsit meglepett.

Sziasztok!! :) Megjött a rész nem is olyan későn. Annyira boldog voltam, hogy kevesebb, mint 3 nap alatt összehoztatok  14 komit. Elképesztő :))

Remélem ez a rész is tetszett, bár tudom, hogy nem túl eseménydús, de hát alig volt ihletem.

Viszont lenne hozzátok két kérdésem:

1:Szerintetek Justin pozitív vagy negatív véleményen lesz?

2:Szerintetek megtudjátok csinálni a 15-16 komit?

Ha sikerülne én lennék a világ legboldogabb embere és hosszú részt kapnátok :))

Love You Guys♥