Amint beléptem abba a nyomorult szobába, Nancy egyből nekem
esett. Bevallom egy kicsit szarul esett, mert mindenféle bántó dolgot mondott.
De ami azt illeti, ez késztetet gondolkodásra, az ügyben, hogy talán mégsem
kéne ekkora taplónak lennem Shannonal…
- Te mit képzelsz magadról? Hogy mered idetolni a képedet
azok után, amit tettél?- kiabált rám egyből Nancy.
- Mit is tettem?- vakartam meg a tarkómat miközben zsebre
vágtam a másik kezemet.
- Hogy mit? Még meg mered kérdezni?- sétált felém egyre
vörösödő arccal és dühös tekintettel.
- Meg! Mert én rohadtul nem csináltam semmit!- flegmáztam.
Erre a válasz egy orbitális pofon volt, ami az arcom jobb
felére érkezett. Pont az ellenkezőre, mint amit apától kaptam!
-
Tűnj a szemem elől!- parancsolt rám.
Kérésének eleget téve megpördültem tengelyem körül és az
ajtó felé vettem az irányt, miközben azon gondolkodtam, hogy miért van ma
mindenkinek ilyen pofozkodós kedve?!
Haza indultam, gyalog! Az út rohadt hosszú volt, de legalább
kiszellőzött a fejem. Na meg persze az sem elhanyagolható momentum, hogy
életemben először sikerült végig hallgatnom az összes zenémet!- Yee
Több mint másfélóra elteltével megkönnyebbülten dobtam le
cipőimet fáradt lábaimról. Első utam a konyhába vezetett, de mivel semmi ehetőt
vagy gyorsan elkészíthetőt nem találtam a zsebem mélyén ’rejtőző’ telefonomért
nyúltam. Tárcsáztam egy remek éterem számát és rendeltem vacsorát egy
főnek! Míg meg nem jön az étel úgy
döntöttem, hogy lemosakszom! Amint átléptem a fürdő küszöbét nemes
egyszerűséggel dobáltam le magamról a felesleges textildarabokat. Mikor már
teljesen fedetlen volt a testem a tükör előtt vizslattam magam. Úgy ítéltem
meg, hogy a testemmel semmi gond, de az arcom.. Arcom annyira nyúzott és fáradt
volt, hogy az már nekem is borzasztó volt.
5 perc szüntelen vizsgálat után én és a háziorvosom, Dr. Bieber úgy
döntöttünk, hogy 1 hét szigorú pihenést kell eltöltenem. Addig csak ágyban
feküdhetek és pihenhetek. További tevékenységek amiket űzhetek az a TV nézés,
internethasználat, kajálás meg hasonszőrű megterhelő, nehéz fizikai munkák.
Miután közösen megegyeztünk mindenről a zuhany alá léptem és hagytam, hogy a
jéghideg vízsugár lehűtsön mindent. A testemet meg a kedélyeket is.
~Másfél, két héttel
később:
A szigorú orvosi ítéletet betartva már másfél hete csak
kajálni megyek ki a szobámból. A kedvem a 0-s szintet alig üti meg. Mióta
’ágyhoz vagyok kötve’ többször is próbáltam felhívni a „barátaimat” akik,
amikor megtudták, hogy nem füvezésről vagy bulizásról lenne szó, rögtön valami
ürüggyel lekoptattak. Ez eléggé fájt. Mindezt gondolkodásba fojtottam.
Gondolkodtam azon, hogy szükségem van e ilyen barátokra, akik ha baj van sehol
sincsenek. Gondolkodtam a viselkedésemen, hogy ha mindent továbbra így folytatok,
akkor mindenkit ellökök magamtól, anélkül, hogy esélyt adnék nekik. Meg aztán
Shannon is gondolkodtam.. Nem is ismerem ezt a lányt. Nem tett semmi rosszat én
még is pokollá tettem az ő életét. Miért? Milyen alapon? Úgy döntöttem
beszélnem kell vele és tisztázni minden félreértést, ami köztünk volt. Ezért
hát, valamikor 1 héttel ezelőtt egyik éjszaka úgy döntöttem, hogy bemegyek
hozzá és megpróbálom megismerni. Első alkalommal ajtaja előtt szobroztam vagy
fél órát, mire bemertem lépni. Félénken ugyan, de ágya mellé ültem. Hogy honnan
tudtam melyik az ő ágya? Nos, telefonozott és annak a fénye megvilágította
arcát pont a felismerhetőségig. Füleibe fülhallgató volt, így észre sem vett
engem. Úgy gondoltam, nem szólok vagy jelzek neki, majd észrevesz. Így is lett.
Egy véletlen pillanatban fejét balra fordította így tekintetünk találkozott.
Szegény annyira megijedt, hogy elejtette a telefonját, amiből így kiesett a
fülhallgató és a zene max hangerőn szólt a telefonjából. Először nevettem, de
aztán segítettem neki gyorsan kikapcsolni a zenét, nehogy a mellette lévő idős
hölgy felébredjen.
- Justin, te mit keresel itt?- kérdezte meglepetten.
- Beszélgetni szeretnék valakivel. - kaptam el tekintetemet
övétől.
- Pont velem?- emelte meg egyik szemöldökét.
Ezek után hosszú monológba kezdtem melynek végén –mivel nem
tudott felállni- kezeit kitárta, jelezve: öleljem meg. Így is tettem. Ezt
követően hajnalig beszélgettünk és úgy éreztem kezdem megismerni őt és talán,
egy kicsit én is kezdek megnyílni.
Ezek az esti beszélgetések már 1 hete folytatódnak, és az
óta erősebbnek érzem magam. Furcsa, de így van.
Ma azonban Shan –igen, már így hívom!- hazajöhet. Én megyek
el érte, mert apáék dolgoznak.
Nem sokkal este 6 előtt beültem fekete Range Roverembe. 10
perc alatt a kórházba értem, majd ott gyorsan vettem a lépcsőfokokat. Ijesztő
jó érzés kerítetett hatalmába annak tudatában, hogy láthatom Őt. A mosolyom
azonban gyorsan lehervadt, mikor az ajtón belépve sehol sem láttam.
Ijedten hajoltam ki a folyosóra, majd később fel-alá
járkáltam.
Nem találom sehol. Talán valami utolsó vizsgálaton van. De
akkor hol vannak a cuccai?
Eme gondolatok közül rázott ki telefonom csörgése. Gyorsan
magam felé fordítottam a kis elektromos kütyüt, aminek kijelzőjén ez állt:
Shan.
-
Hol a picsába vagy?- kaptam fel ingerülten a
telefont.
Erre nem érkezett válasz, csak annyit hallottam, hogy autóm
motorja felbőg.
-
Ezt meg, hogy az Istenbe?- kérdeztem, miközben
elindultam kifelé.
2 perc alatt kiértem, majd az autó felé indultam. Felé
indultam, majd beszálltam. Ekkora Shan, már átköltözött az anyós ülésre és
lábait felhúzva chipset majszolva várta az indulást.
-
Te kis butus-hajoltam közel hozzá, majd puszit
nyomtam hajába.
Utunk az autópálya felé vezetett, mondván az „gyorsabb”. Épp
nagyban éneklünk, mikor véletlenül elhagytam azt a lehajtót ahol le kellett
volna mennünk. Gondoltam nem nagy baj, hisz a következőnél majd visszafordulunk
és minden oké. Shannek nem is szóltam, hisz ő úgy sem ismeri annyira ezeket az
utakat.
~15 perccel később:
- Justin! Nem akarok beleszólni, de itt már nagyon a semmibe
megyünk, nem? –kérdezte viccelődve.
- Ahj, Shan! Tudom az utat! Oké?- kiabáltam szegény lányra,
aki ettől teljesen megszeppent.
Itt abba maradt a kommunikáció, de újabb 10-15 perccel
később, amikor már egy erdőben (!!) voltunk, megszólalt:
- Jus. Az Isten
szerelmére is. Nem igaz, hogy nem veszed észre, hogy körbe-körbe megyünk!- emelte
fel hangját majd felém fordult.
- De, észrevettem!- flegmáztam egy sort, miközben az autó
hirtelen rázkódni kezdett.
- Mi van ezzel? Eddig sosem rázott- nézett rám kétségbe esetten
Shannon.
- Tudom, de baszd meg ki fog fogyni a benzin ebből a
szarból!- ordibáltam, valószínűleg full vörös fejjel, mire Shan megadóan
lehajtotta a fejét és pulcsiját kezeire húzta, majd üveges tekintettel meredt
kifelé a szélvédőn.
- Nem akartam kiabálni!- simítottam kezére, mire kigyúlt a
kis „benzinkút” jel a kocsiban, ami azt jelzi, hogy tankolni kéne. Majd az autó
megállt. A semmi közepén.
- Gratulálunk, Justin Bieber!- szólt oda flegmán. – Ezt is
megcsináltad! – hangsúlyozta ki az IS szót.
- Várj!- majd elengedtem a kormányt és felé fordultam- Mi
az, hogy ezt IS? –hangsúlyoztam ki én is az IS szót.
- A kórházba is miattad kerültem. – fordult az ablak felé.
Meglepődtem. A kórházban, igaz sokat beszéltünk mindenről,
de erről, az ügyről, egy szót sem ejtettünk! Azonban úgy éreztem ebből most
óriási vita lesz!
A részt Niki :)-nek köszönhetitek meg magatoknak. Szeretném megköszönni a 10E-res nézettséget, ez nagyon sokat jelent. A másik blogomnál erre a mérföldkőre csak sokkal később került sor és, és .. Nem is tudom mit mondjak. KÖSZÖNÖM!♥
nagyon jó leeeeeett!!! megismerhettük Justin kedves (kedvesebb) oldalát is, ami nekem eléggé tetszik:) nagyon-nagyon várom a köviit!:))♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥
VálaszTörléseszméletlen.*-* siess a következővel! :)<3
VálaszTörlésImadooooooom<33
VálaszTörlésFantasztikus..
VálaszTörlésSiess a kövivel:)
imádóóm imádóóm nagyoon jóó imádom nem hiszem eel hozz gyorsan kövi rrésszt!!!!!!!!!!!
VálaszTörlésimádtam!!!!!!!!!!!!
VálaszTörléswááááááááááá magyon jóó , omb :) <3 imádom , mikor lesz kövi rész?? :) :)
VálaszTörlésnagyonjóóó <33 kövit *-*
VálaszTörlésEz most nyugis rész lett, de attól függetlenül én még imádom ♥ Várom a folytatást :D ♥
VálaszTörlésSzia! :)
VálaszTörlésAzt hiszem még sosem kommenteltem a blogodhoz, de most megteszem. Sokszor nevetek rajt, mert - nem tehetek róla - minden blogban viccesnek tartom, ha Justin egoista, és még bunkó is. Jó, talán hülyeségnek hangzik, de egyszerűen viccesek Justin gondolatai. Na jó, csak azok voltak. Most pedig örülök, hogy kezd megváltozni, mert őszintén szólva ez az énje jobban tetszik.:)
Arra meg kíváncsi vagyok, mi fog történni az erdőben:D
Umm...nem tudom, mit írhatnék még, sok sikert a folytatáshoz! ;)
uhhh...Nagyon jó lett!A kinézet is nagyon állat!Egyszerűen imádom!A történetről annyi a véleményem:Hhahahahahaha...Ezt megszopták!Mindegy.Az a lényeg,hogy gratulálok!Siess a következő résszel!Szeretlek..<3
VálaszTörlésWáááh *-* IMÁDOM kővit :))
VálaszTörlésÚriiisteeennn alig várom mér a kövi részt hoz de ESZMÉLETLEN GYIORAAAASSNNNNNN !!!!! :33 Imádlaakk <3
VálaszTörlésIMÁDOOOOOOM :D mért kell mindig a legjobb résznél abbahagyni? -.- ez valami tipikus írós szabály? :/ várom a kövit <3
VálaszTörlésáááhhh*--*
VálaszTörléskövit AZONNAL :DDD
nagyon nagyon jó lett .)
Wáááááááá.kurva jóóó!!!.kövit gyorsan!:)
VálaszTörlésNagyon jó! Új olvasó vagyok, tegnap kezdtem, de máris imádom! Gyorsan hozd a következőt!
VálaszTörlés